Vass Virág regénye magával ragadó módon tárja elénk a magyar származású Dolly ikrek lenyűgöző és igaz történetét, amely a századelő ragyogó időszakában bontakozik ki. A könyv nemcsak a múlt titkait fedezi fel, hanem életre kelti a kor szellemét és a két k

A Dolly ikrek, Janka és Róza, a 20. század elejének legfényesebb revüsztárjai - Vass Virág új regénye most életre kelti elfeledett történetüket

Interjúnk középpontjában az Open Books Kiadó legújabb műve, a „Szóló” áll, amely a tizenkilencedik századi Amerikában népszerű Dolly ikrek életébe nyújt betekintést. Ezek a Balassagyarmatról elszármazott ikrek a maguk csillogó és látszólag gondtalan világával sokak figyelmét felkeltették, ám nálunk eddig kevésbé voltak ismertek. Vass Virág, az interjúalanyunk, megosztja velünk, hogy az olvasók számára biztosan ugyanolyan lenyűgöző lesz felfedezni Dollyék regényes életét, mint amilyen izgalmas volt számára ezt a történetet megírni.

Az interjúnk témája a nyáron debütált legújabb könyved, a Szóló, amely a francia revüvilág varázsát idézi meg. Mi inspirálta a franciák iránti vonzalmadat?

Párizs, a francia nyelv és kultúra mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Milyen csodálatos élményekkel gazdagodtam, és mennyi szép évet éltem át, mindezek a döntések következményeként valósultak meg. Amikor 14 évesen úgy határoztam, hogy az angol helyett a francia nyelvet választom második idegen nyelvként a gimnáziumban - hiszen akkoriban az orosz nyelv már kötelező volt - egy új világ kapui nyíltak meg előttem. Ezzel a választással nem csupán egy nyelvet tanultam meg, hanem egy egész kultúrát öleltem magamhoz.

Édesanyám, aki olasz szakos bölcsészként mindig bátorított a választásaimra, finoman utalt rá, hogy ha a franciát választom, előbb-utóbb angolul is megtanulok, viszont fordítva ez nem igazán valószínű. Igaza lett. A Francia Intézetben volt egy polc, ahol a legújabb magazinok sorakoztak, és ahelyett, hogy ófrancia irodalommal foglalkoztam volna, gyakran inkább a magazinokat bújtam.

Tíz év elteltével, amikor már újságíróként kaptam egy meghívást egy interjúra, nem okozott nehézséget megosztani a lap rovatszerkezetét és szerkesztői koncepcióját. Éppen az akkor induló magazin magyar kiadásának főszerkesztőjét keresték, és emlékezetes anyagokat is felidéztem az elmúlt évtizedből. Ezzel kezdődött egy szinte évtizedes csodálatos kaland, amely lehetővé tette, hogy együtt dolgozhassak francia kollégákkal, felfedezve a gondolkodásmódjukat és a szemléletüket - valamint felfedezhettem Párizs varázsát is.

A Szóló című regény a tizenkilencedik század eleji Balassagyarmatról indul, ahol a családjukkal együtt kivándorolt ikerlányok, Janka és Róza, később a Dolly ikrekként ismertté váltak. A könyv középpontjában a két nővér közös életének izgalmas és sokszínű története áll. Te hogyan fedezted fel a Dolly nővérek világát? Talán ők találtak meg téged egy rég elfeledett történet varázsán keresztül?

Ezt a témát egy neves magazinnak köszönhetem, amely évekkel ezelőtt ragadta meg a figyelmemet. A Vanity Fair hasábjain bukkantam rá egy érdekes írásra, amely felkeltette az érdeklődésemet. Különös módon a Dolly Sisters neve eddig elkerülte a figyelmemet, ám amikor a lapot átlapoztam, megakadt a szemem egy magyar város, Balassagyarmat nevével. Ez a pillanat megállított, és hirtelen kibővült előttem Janka és Róza, a későbbi Dolly Sisters története – két lenyűgöző művészi és női pálya, amely tele van fordulatokkal és inspiráló élményekkel.

Évek teltek el, mikor ismét felbukkant az alakjuk a híres londoni áruház tulajdonosról, Mr. Selfridge-ről szóló tévésorozatban, majd néhány nappal később egy amerikai rajongói oldalra bukkantam a Facebookon, és akkor már nem volt visszaút.

Hogyan lehetséges, hogy bár Dollyék a saját korukban világhírűek voltak, ma itthon kevesen hallottak róluk?

Ahogyan az egész világ sajtója lelkesen számolt be róluk. A Broadway sikerei után London és Párizs színházait is meghódították, miközben filmekben is feltűntek. Királyok és mágnások udvaroltak nekik, életmódjuk pedig olyan extravagáns volt, hogy folyamatosan újabb és újabb cikktémákat szolgáltattak.

A háborút követő szocialista sajtó már nem foglalkozott gyakran ezzel a témával, ami vezetett ahhoz, hogy a tengerentúlon, ahol a vibráló húszas évek ikonikus alakjait jobban megőrzi a közösségi emlékezet, még musical is készült róluk. Ezzel szemben itthon csupán néhány elvétve megjelenő cikk emlékezik meg a történetükről.

Az ikrek életútja számos fontos tanulságot hordoz, amelyeket érdemes alaposan megfontolni. Az ő történetük nem csupán a családi kötelékek és a testvéri szeretet mélységeit tárja fel, hanem azt is, hogy miként formálhatják egyes emberek sorsa a körülmények és a választások. Az ikrek életének bemutatása során világossá válik, hogy a nehézségekkel való szembenézés és a kitartás milyen jelentőséggel bír az egyéni fejlődés szempontjából. A történet megírása során valóban mélyebb kutatómunkára volt szükség, mint korábban. A cselekmény hátterét adó korabeli környezet alapos ismerete elengedhetetlen volt ahhoz, hogy autentikus és hiteles képet tudjak festeni a karakterek életéről. Jankáék életének részletezése, például a mindennapi kihívások, a társadalmi normák és a történelmi események figyelembevételével, hozzájárult ahhoz, hogy az olvasók valóban beleélhessék magukat a történetbe. Ez a mélyebb elmélyülés nemcsak a karakterek, hanem a történet egészének gazdagságát is fokozta. Így a narratíva nem csupán egy egyszerű elbeszélés, hanem egy összetett, több rétegű mű lett, amely remélhetőleg az olvasók számára is új perspektívákat nyújt a testvéri kapcsolatok és az élet kihívásainak megértésében.

Minden egyes könyvem mögött alapos és részletes kutatómunka rejlik. Az anyaggyűjtés során nem csupán száraz tényekre lelek, hanem olyan inspiráló impulzusokra is, amelyek életre keltik a történeteimet: karakterek, helyszínek és jelenetek szinte maguktól formálódnak. Legutóbbi regényem, az "Örökké rövid történet", egy tragikus sorsú manöken, Lantos Piroska életútját követi. Ő a Kádár-rendszer árnyékából emelkedett fel egészen a Chanel kifutójáig, ahol topmodellként ragyogott.

Izgalmas volt kutatni a szocializmus reklámiparát, a korabeli divatvilágot, heteket töltöttem az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, de természetesen segített, hogy voltak gyerekkori emlékeim a hetvenes évekről, a szüleim, az idősebb kollégák pedig első kézből tudtak mesélni. A Szóló viszont igazi időutazás volt:

A korabeli magyar, angol és francia sajtó archívumait kutattam, és nyilvánvaló, hogy a dzsesszkorszak szórakoztatóipara hatalmas irodalmi gazdagsággal bír. Számos filmfelvételt rekonstruáltak, és az egykor megbarnult képkockák most új színekben pompáznak, életre kelnek. Ez a rengeteg információ és vizuális anyag óriási segítséget nyújt a szerző számára, amikor a regény univerzuma körvonalazódik.

Mi lehetett a hölgyek titka, sikerült ezt megfejtened?

A szó minden értelmében korszerűek voltak, éppen akkor bukkantak fel izmos, friss és vibráló alakjaik, amikor a fűzős, loknis hajú hölgyek helyét átvette a színpadon a "girl", aki levágatta a hosszú haját, megszabadult a fűzőtől, és a feljebb csúszó szoknya alatt izmos vádlija márványként tűnt fel. A tengerentúlról érkező, nyelvet nem ismerő bevándorlók számára a még némafilm korát élő, látványra épülő revü jelentette a szórakozás egyedülálló formáját. Ez a műfaj hatalmas iparággá nőtte ki magát, miközben kiugrási lehetőséget kínált a tehetséges fiatalok számára, akik csak arra vártak, hogy megmutathassák tudásukat.

Ráadásul a testvérszámok éppen most népszerűsödnek. A neves gyerekszínészek, mint Adele és Fred Astaire mellett a Dolly nővérek is feltűntek, akik egypetéjű ikrekként különleges előnyben részesültek. Hasonlóságuk nem csupán megduplázta, hanem szinte végtelenítette a színpadi élményt.

A regényemmel szeretném átadni az emberi kapcsolatok mélységét és bonyolultságát, valamint azt, hogy a döntéseink milyen hatással vannak az életünkre és környezetünkre. A történet során arra törekszem, hogy a szereplőkön keresztül bemutassam a belső harcokat, a vágyakat és félelmeket, amelyek mindannyiunkban ott rejtőznek. Emellett szeretném hangsúlyozni az elfogadás és a megértés fontosságát, hiszen a valódi kapcsolatok csak akkor alakulhatnak ki, ha kész vagyunk megnyílni egymás előtt. A regény végére remélem, hogy az olvasók nemcsak a szereplők történetén, hanem saját életükön is elgondolkodnak, és talán új perspektívából néznek a személyes kapcsolataikra.

Janka és Róza a magyar vidéki mélyszegénységből indulva, néhány év leforgása alatt, elképesztő magasságokba jutottak. Valóra váltották álmaikat, sőt, még azon is túl mentek: művészi elismerést, világszerte ismert nevet, valamint jelentős vagyont szereztek. Chaplin, Picasso, a walesi herceg és a spanyol király egyaránt csodálták őket. De - anélkül, hogy felfedném a regény izgalmas fordulatait - ez a két életút tele van küzdelemmel és megpróbáltatással. Ez a történet azoknak szól, akik úgy érzik, hogy csak a teljesítményük révén válhatnak szerethetővé. Az ő történetük rólunk szól - sokunkról, akik a külvilág megerősítéseit keresik, hiába, hogy a belső béke és megelégedettség elérése érdekében mindez nem elegendő.

Az ikrek vajon más úton is elérhették a lelked mélyét a múlt titokzatos fátylán keresztül?

Bevallom, bármennyire is lenyűgözött a sorsuk, sokáig nem találtam a történetükben azokat a szálakat, amelyek összeköthették volna a mai olvasót, vagy akár engem, a szerzőt, a múlt század eleji extravagáns csillagok életével. Hogyan is tudnánk azonosulni velük, akiknek élete olyan távol állt a mi mindennapjainktól? Ráadásul éppen egy olyan időszakban írtam ezt a regényt, amikor a legkevésbé voltam ambiciózus: a férjem szüleit, majd édesanyámat ápoltuk, és olyan távol kerültem a revük világától, mint valaha.

Miközben írtam, hirtelen belém hasított a gondolat, hogy talán nem is véletlenül éppen most mélyedek el a törekvő ember kérdéskörében, amikor az élet szinte teljesen felborítja a prioritásaimat. Mert végső soron ez a történet nem a fényes külsőségekről szól, hanem arról, hogyan bánik az ember az álmaival, és hogyan alakítja azokat a kihívások tükrében.

Mennyiben számítsunk másmilyen olvasási élményre a tőled megszokotthoz képest?

Minden regényt meghatároz az elbeszélő hangja, esetemben ez a 78 éves Rosie Dolly az egykori Deutsch Róza láncdohányos, karcos, cseppet sem szépelgő hangja, akit az egykor egymillió dollárra biztosított lábai már cserben hagytak, az elbeszélés időpontjában, 1970-ben ápolónői segítségre szorul.

Ő kezdi el felfedni a történetüket, és ahogyan a Titanic filmben is láthattuk, az események szép lassan kibontakoznak. Először a századfordulón találjuk magunkat a városligeti Vurstliban, ahol a szórakozás és a nosztalgia keveredik. Majd, a dübörgő húszas évek közepén, egy igencsak ambiciózus életút kezdetén lépünk be a színes, pezsgő világba. A múlt csillogása azonban, ahogy telik az idő, és a járókeret mögül szemléljük, egészen új perspektívába kerül, és a régi emlékek másfajta érzelmekkel töltenek meg minket.

A Budai Vigadó lenyűgöző színpadán Zséda és zenekara, valamint Papp Timi táncos-koreográfus együttműködésével egy igazán különleges könyvbemutató valósult meg. Ez a két órás előadás a századelő revühangulatát idézte meg, varázslatos atmoszférát teremtve a nézők számára. Van esély arra, hogy a „Szóló” köré épült összművészeti események sora folytatódik a jövőben?

Igazán különleges élmény volt, hogy Zséda és Papp Timi közreműködésével életre kelhetett a Szóló világa – és mindez a Budai Vigadó színpadán, amely önmagában is egy varázslatos helyszín. Sokan nem tudják, hogy Zséda színésznőként kezdte pályafutását, és énekesnőként a dzsessz világából érkezett, így természetes módon érzi ennek a korszaknak a ritmusát, valamint azt a női érzékenységet, amely a regény szívét képezi.

Előadóként Timi és én egy különleges koreográfiát alkottunk, amely nem csupán a történet kulcspontjait jelenítette meg, hanem új dimenziókba emelte azok értelmezését is.