Volkswagen ID. Buzz Hosszított Tengelytáv: Részletes Teszt A Volkswagen ID. Buzz hosszított tengelytávú változata egy új dimenziót nyit meg az elektromos járművek világában. Az ikonikus VW busz modern, környezetbarát megjelenésével és innovatív technológ
Hippibusz. Azonnal mindenkinek a Volkswagen T1 vagy T2 ugrik be, nem igaz? Ez a kifejezés szorosan összefonódott a németek ikonikus kisbuszával, amely már régóta nem csupán egy jármű, hanem egy kultuszszimbólum. A hippibusz nemcsak autó, hanem egy életérzés, amely szinte túlmutat a klasszikus autós szubkultúrán. Egy ilyen gazdag történettel rendelkező autót pótolni szinte lehetetlen feladat. Ha valaki azt firtatja, hogy a modern Buzz képes-e felülmúlni a legendás elődöt, a válasz határozottan nem. De vajon szüksége van egy újabb mérföldkőre, vagy elegendő, ha a Buzz csak a régi emlékeket idézi fel?
Az ID.Buzz tervezésénél egyértelmű szempont volt, hogy ötvözzék az elektromos Volkswagenek dizájnját a hippibuszok barátságos, ikonikus megjelenésével. Ezt a tervezők maradéktalanul megvalósították. A teszthét alatt közel ugyanannyian fordultak a Buzz után, mint egy T1 vagy T2 után.
Első és hátsó fényszórói egy komorabb autó képét próbálják tükrözni, de vidám színösszeállítása és hatalmas, aerodinamikus kenyérpirító formája miatt inkább olyan, mint egy kisbaba, aki felfedezi hogyan kell mérgesen néznie. A barátságos forma arányain a 25 centiméterrel megnyújtott tengelytáv sem rontott semmit.
Számomra az ID.Buzz a jelenlegi kisbuszok igazi ékköve. Olyan, mint egy friss levegőáramlat a szürke, unalmas dobozformák között. Megjelenése nem csupán figyelemfelkeltő, hanem merész színeivel is kitűnik a tömegből, nemcsak a kisbuszok, hanem az autók egész palettáján. Többféle egy- és kéttónusú színkombináció közül lehet választani, de számomra a fehér és babér zöld párosítás a legelbűvölőbb!
Amikor először kinyitottam az ajtaját, arcon csapott a fényezéshez passzoló ülés- és ajtókárpit. Hirtelen nem tudtam, hogy egy gyermekfogászati rendelőbe vagy egy játszóházba nyitottam be. A világos színek játékosak, minden beszállásnál megmosolyogtatnak, de elsőre szokatlan.
Amint megbarátkoztam a tágas, színes térélménnyel, hirtelen egy ürességérzet fogott el. A műszerfal szürke monotonitása teljesen elcsábította a figyelmemet; hiányzik belőle minden izgalmas ív, látványos szellőző vagy bármilyen olyan részlet, ami megállásra késztetné a szemem. A legtöbb funkció a 12,9 colos központi kijelzőre lett átkonfigurálva, amely miatt a klasszikus gombok – mint az elakadásjelző és a tolóajtók kapcsolói – szinte eltűntek a térképről. Ez a minimalista dizájn önmagában nem zavar, ám valami izgalmasabbra vágytam, ami felpezsdíti az élményt.
Cserébe a kisbuszok praktikus kialakítása mindent kompenzál. Minden tárgynak megvan a maga helye: a zárható zacskók, a kétliteres PET palackok és még a baráti vagy családi társaság tagjai is kényelmesen elférnek. A kényelem mindenki számára elérhető, így a hátsó üléssorban helyet foglalók sem érzik magukat másodlagosnak. Ráadásul pohártartók és telefontöltők is rendelkezésre állnak, hogy még élvezetesebbé tegyék az utazást!
A 12 irányban állítható első ülések széles mozgásteret kínálnak, így buszsofőrként szinte úgy érezhetjük magunkat, mintha a kormányra dőlve egy izgalmas kalandba kezdenénk. Míg a város zajában mások fülébe a Blaháról hozott herbálosok visítása jut el, addig mi Mungo Jerry dallamai alatt suhanunk, a Harman/Kardon hangrendszer varázsával körülvéve. Ebben a flow-ban nehéz bárminemű zavaró tényezőt találni; még a fővárosi forgalomban is úgy érzem magam, mint egy boldog hal, aki a szatyor mélyén rejtőzik, és csak mosolyog a világra.
Mégis csak akadnak olyan apróbb bosszúságok, amelyek megzavarják az élményt. Ilyen például a jól megszokott haptikus visszajelzéssel rendelkező fényszórókapcsoló, a kormányon található gombok, valamint a gyerekzár, amelyet naponta többször aktiváltam véletlenül, mivel a helyzete kifejezetten szerencsétlen. A panorámatető pedig, amelynek kristályfolyadékos megoldása van, csupán két pozíciót kínál: átlátszó vagy nem átlátszó. Sajnos ehhez nem egy egyszerű gombot kaptunk, hanem egy imprecíz érintős csúszkát, ami valószínűleg a költségek csökkentése érdekében került be a dizájnba.
Az első ülések közötti tároló könnyedén eltávolítható, ami számomra nem tűnik túl praktikusnak, csupán annyiban, hogy a vezetőülésből könnyedén elérhetjük a második üléssort. Ez a funkció talán még a kivehető tárolónál is feleslegesebbnek tűnik, de egy szűk parkolóhelyen kiszálláskor máris más megvilágításba kerül: a tolóajtón keresztül sokkal egyszerűbb kijutni, mint a résnyire nyitott első ajtón.
Csomagtartó szempontjából nem nagy eresztés a Buzz, három üléssorral kevesebb a kapacitása, mint az egyes Golfé (320 liter a Golf, 306 a Buzz), de ha kivesszük a harmadik üléssort, akkor már lapra szerelt bútorokat is simán lehet vele szállítani - az ilyenekre ott van a Cargo verzió.
Az ID.Buzz belterének legnagyobb baja, hogy egyik praktikus szempont alapján sem kiemelkedő. Ha személyszállító kell, ott van a kilencszemélyes Hyundai Staria, ha luxus kell, ott van a Lexus LM, ha pakolni kell, bármelyik dobozautó sokkal jobb választás. Az ID.Buzz egyedül a hangulatában gyűri le a többit. Ebben az ozorai törzsvendégektől kezdve a többgyermekes családapán át mindenki megtalálja azt a jó hangulatot, ami ma rengeteg autóból hiányzik.
Csendesen kanyarog a kis Buzz a 31-esen egy fáradt vasárnap délután, a háttérben pedig a Hooked On a Feeling dallamai csendülnek fel. A téli napfény kellemesen simogatja az arcomat, miközben az ülés masszírozó funkciója finoman ütögeti a hátam. Ez már nem az a laza hangulat, amit Jeff Spicoli teremtett meg a füstös piros-sárga T2-vel a Fast Times at Ridgemont High-ban. Most sokkal kifinomultabb érzéseket élek át, de ettől függetlenül egy kis szomorúságot érzek, hogy nem egy fesztiválra tartok, hanem egy családi ebédre.
Ahogy a kisbuszok többségét, úgy az ID.Buzzt sem a vezetési élmény keresése miatt választod. Nincs benned az a hajtóerő, hogy gyorsan száguldozz vele; mégis, ha szükség van rá, ott rejtőzik a lábad alatt 286 lóerő és 560 Nm nyomaték. Bár kisbuszként van számon tartva, a kormányzása inkább a személyautók világát idézi, ami szokatlan élményt nyújt. Steril ugyan, de rendkívül precíz. Ebből adódóan a legjobban a laza, turista tempóhoz illik. A futómű is ezt a könnyed stílust támogatja, kellemes rugózással bír, még ha a 31-es út nem is a legsimább. Van Eco mód, de ilyenkor szinte megfagynak az utasok az autóban, míg a Sport módot annyira feleslegesnek tartom, mint a GTX verziót. Így hát a Comfort beállítás tűnik a legideálisabb választásnak.
Teljesen belemerültem ebbe a kényelmes autózás világába, de a 300 km körüli hatótáv gondolata folyamatosan foglalkoztat. Télen nagyjából ennyit tud megtenni a 30 kWh/100 km-es vegyes fogyasztásával. Ez az autó nem az a típus, amivel csak úgy, tervezés nélkül merészkednénk le a térképről. A vegyes WLTP hatótáv sokkal csábítóbb, hiszen az 485 km-t is elérheti, ami nyáron akár 400 km-re is bővíthető.
Az autó tömege 2,5 tonna, a hőszivattyú egy 700 ezer forintos extra és csak egy elektromotor hajtja hátul. Nettó 86 kWh-s aksija hét kWh-val nagyobb, mint a sima Buzzé, nem kell sokat gondolkodni, hogy rájöjjünk, miért ilyen csekély a hatótáv.
Ha hosszú útra készülünk, a 200 kW-os töltési teljesítmény igazi szövetségesünk lesz (feltéve, hogy ki tudjuk aknázni a lehetőségeit). Ezzel a technológiával az akkumulátor 10-ről 80 százalékra mindössze fél óra alatt feltölthető. Ha a gyártó navigációs rendszerét igénybe vesszük a töltőhely megkereséséhez, az nemcsak az útvonalat tervezi meg, hanem az akkumulátor hőmérsékletét is optimalizálja, hogy a lehető leggyorsabban feltölthessük járművünket.
Az ID.Buzz már a debütálásakor is a drágább kategóriába tartozott, és a jelenlegi árak sem kedvezőbbek. Az alapmodell 19,2 millió forintról startol, míg a hosszított tengelytávval rendelkező változat már 25,8 millió forinttól elérhető. Azonban a tesztelt verzió egészen megdöbbentő, 40,8 millió forintos extrákkal volt felszerelve. Valahogy furcsa ellentmondás figyelhető meg a "népautó" koncepciója és a 41 milliós árcédula között, de szerencsére a valóság nem ennyire torz, és számos lehetőség áll rendelkezésre, hogy az autó a megfelelő arányban teljesítse a funkcióját és a költségeit.
A közeljövőben a Hasbro talán felvásárolja forintjainkat a Monopoly játékhoz, míg Németországban a fizetések alapján az első Transporter hasonló áron mutatkozott be. A legendás T1-es modellt 5850 német márkáért kínálták, ami kissé meghaladta az éves átlagkereseteket. Ma viszont Németországban az ID.Buzz ára 50 ezer euróra rúg, míg az Eurostat adatai szerint az éves átlagfizetés 51 ezer euró körül alakul 2023-ban.
A használtpiac rendkívül gyorsan reagált a Volkswagenek árazására. A tesztautó, amelynek futásteljesítménye majdnem 3700 kilométer, szalonállapotban várja új gazdáját, mindössze 26 millió forintért. Ez az ár tükrözi az autó valódi értékét.
A Buzznak alig akad közvetlen versenytársa a piacon. Egyik lehetséges ellenfél a Mercedes EQV, amely bár nagyobb és nyolc ülést kínál, jelentősen drágább és nehezebb is: a 60 kWh-s modell ára 29,5 millió forintról indul, és össztömege 3,5 tonna. Hasonló méretekkel bír a Toyota Proace Verso is, amely szintén nyolc személy szállítására alkalmas, 75 kWh-s akkumulátorral, ára pedig 24,3 millió forint. A Stellantis márkái is hasonló ársávban helyezkednek el, párszázezer forintos eltérésekkel. Mindezek tükrében az ID.Buzz nem tűnik ki különösebben az átlagból.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy az ID.Buzz valóban méltó utódja lehet a legendás Hippibuszoknak, akár hosszított tengelytávval, akár anélkül. Az autóipar ma már egészen más alapelvek mentén működik, mint hatvan vagy hetven évvel ezelőtt. Ha valaki a régi idők nosztalgikus hangulatát keresi ebben a modellben, sajnos csalódni fog. Az ID.Buzz inkább a családok igényeire van szabva, hiszen tágas belső terével és kényelmével ideális választás lehet számukra. Ugyanakkor azok sem fognak csalódni, akik egy igazán hangulatos kisbuszra vágynak – a stílus és a modern dizájn itt is megjelenik.
Ahogy Woodstock szellemiségét, úgy a Hippibuszokét sem lehet már visszahozni a modern világba, de az élményüket igenis lehet modern köntösben tálalni. Bezzeg régen gitár volt a zenében, most már az Ozora az egyik hippi fesztivál, bezzeg régen jó volt a Lada, de a helyzet az, hogy az ID.Buzz is az.
